forrás: radio.hu

Nem fizetett a biztosító a károsultnak
Elhangzott 2006. november 7-én
2006. november 8., szerda 8:18
1024 olvasás

Egy nap, egy ház, két betörés. Az egyik lakásba fésüléses módszerrel jutottak be a betörők, a másikba viszont álkulccsal. Ez áll a szakértői jelentésben. Így az egyik lakónak fizetett a biztosító, a másiknak pedig nem.

hirdetés




Ma már nincs olyan zárbetét vagy acélpántokkal megerősített biztonsági ajtó, amit ne tudnának kinyitni a betörők. Igazából csak az a kérdés, hogy hány perc alatt jutnak be a bűnözők a lakásba. Szakemberek szerint egy hétperces zárbetét már jónak nevezhető. Az alatt a hét perc alatt, amíg a bűnözők megpróbálnak behatolni a lakásba, lehet esély arra, hogy valaki meghallja a zárbontás hangjait, és még időben értesíti a rendőröket. Nem volt szerencséje annak a két szegedi családnak, amelyhez csupán néhány percnyi eltéréssel törtek be a minap. Pechükre mindent elvittek, amit csak megtaláltak. Az első megrázkódtatást azonban követte még egy, ugyanis a biztosító csak egyik családnak fizetett.

Széll Jenő és Havancsák Andrea a szegedi Hét vezér utcában lakik. Fél éve egy délután arra jöttek haza, hogy betörők jártak a lakásban 6-700.00 forint értékben vittek el ékszereket. Volt otthon éppen akkor nagyobb összegű készpénz is. A hiradástechnikai és digitális eszközökkel együtt a káruk 1 millió 6-700.00 forint körül van. Ugyanaznap, ugyanebben a házban egy másik lakásba is betörtek, és a környékben hasonló sorsra jutott másik nyolc lakás is. Mivel volt biztosításuk, azt hitték a biztosító majd kártalanítja őket. Nem így történt. Igaz, a kiérkező helyszínelők azzal biztatták őket, hogy a biztosító nem fog fizetni, mert az ajtón nem látszik külsérelmi nyom. A másik kifosztott lakás ajtaján sem látszott, a biztosító nekik mégis fizetett. A zárakat a rendőrség szakértőhöz küldte. Az ő szakvéleményükben az szerepelt, hogy a záron álkulcs nyomai láthatók. A szomszéd szakvéleményén az állt, hogy a betörők fésüléses módszerrel jutottak be a lakásba. A biztosító a szomszéd kárát kifizette, mivel ott tényként volt leírva, hogy behatolás történt, esetükben pedig csak azt állapította meg a szakértő, hogy a záron álkulcs nyomai vannak.

Rácz Zoltán, a Genarali-Providencia Biztosító Dél-alföldi Igazgatóságának vezetője elmondta, hogy a fizetés jogosságát minden esetben a rendőrségi határozat alapján állapítják meg. Lopásnak minősül, amikor eltűnik valami, de nincsen behatolási nyom, a betöréses lopás, ha van behatolási nyom. A rendőrségi szakértő egyik esetben egyértelműen megállapítja a zárfésű, azaz az álkulcs használatát (a zárfésü egy elektronikusan mozgatott zárnyelv, amivel ki tudnak nyitni bizonyos típusú ajtókat). Mivel ez a másik szakértői véleményben nem szerepel, még az is lehet, hogy az az ajtó nyitva volt, esetleg a betörőnek kulcsa volt a zárhoz, vagy besurranás történt, márpedig ezek az esetek nem minősülnek betörésnek, és a biztosító nem fizet. Ráadásul itt jelentős összegű készpénz is volt, amit a biztosítási szabályok szerint nem lehet egyszerű szekrényben tartani. Rácz Zoltán szerint egyszerű hengerzár volt az ajtón, az ügyfél szerint a négy ponton záródó zárat a biztosítási ügynök tökéletesen rendben levőnek találta. Az igazgatóság vezetője arra hivatkozott, hogy a szerződési ajánlatban nem szerepel 1 millió forintnyi otthon tartott készpénz. Ekkora összegnek nem felel meg a bejárati ajtó biztonsága. Ha fizettek volna, akkor is csak a fényképezőgépre, a két mobiltelefonra és bizonyos készpénzre, maximum 150-200.000 forintot, mivel nem volt széf. Az ékszereket és a készpénzt a MABISZ által minősített széfben kellett volna tárolni.

A Szegedi Rendőr-főkapitányság szakértőitől szerettünk volna nyilatkozót kérni a két szakvéleményről, ám az egyik rendőrségi szóvivő azt mondta, hogy folyamatban levő ügyről nem nyilatkoznak. Amikor viszont azt mondtuk, hogy lezárt ügyről van szó, akkor a másik szóvivő azt mondta, hogy olyat ő még nem hallott, hogy valaki lezárt ügyről nyilatkozott volna.

Havancsákék méltánytalannak, igazságtalannak érzik, ami velük történt, ami mögött lehet, hogy csak annyi van, hogy két rendőrségi fogalmazó más szóhasználattal nevezte meg ugyanazt a jelenséget. Széll Jenő megkérdezett néhány kulcsost, lakatost, hogy mi a különbség az álkulcs és a fésűs behatolás között. Azt válaszolták neki, hogy semmi, valószínűleg ugyanazzal a módszerrel hatoltak be mindkét lakásba. Széll Jenő úgy véli, valami más dolognak kell lennie a háttérben, hiszen egyértelmű, hogy ugyanaz a társaság követte el a betörést, mi az, hogy az egyik lakásnál megállapítják a behatolás tényét, az ő esetükben pedig csak azt írják, hogy álkulcsnyomokat találtak a záron.

A biztosítónak persze joga lett volna mérlegelni, de nem tette. Széll Jenő és Havancsák Andrea is levonta a tanulságot: azonnal biztosítót váltottak, bár mint mondták, megrendült a bizalmuk a biztosítókban. Ügyük még nem teljesen reménytelen: méltányossági kérelmet nyújthatnak be a biztosítóhoz.


Nagy Margit riportja nyomán

Másolás INNOLOCK - Digital Innovative Mindent rendben találtam.

Megjelenítés bekapcsolva: 2007-06-05 (26433 olvasás)